2016. április 18., hétfő

Lájtos, de jó hétvége :)

Sziasztok!

Egy fantasztikusnak mondható hétvége van a hátam mögött. Igaz, hogy a mérlegre mostanság még nem szívesen állok fel, de majd annak is eljön az ideje. Szerdán megmérem magam szabó centivel. A hétvégi próbálkozásaim miatt azonban megrekedt bennem az étel, ami nagyon, de nagyon nem jó. Ez ellen szeretnék tenni valamit. A hétvégi laza kilengések után visszatérek a gyümölcs-zöldség kombóra. Ez tűnik a legjárhatóbb útnak, ha egyenlőre nem leböjtölök. 

Szombaton apámmal kicsit kiruccantunk Budapestre. Elhoztunk négy alufelnit az autómra. Én egyedül biztosan ne tudtam volna odakeveredni, vagy úgy egyébként felvenni a pesti vezetési virtust. Azt hiszem idegbajt kaptam volna. De így, kényelmesen elnyúlva az anyósülésen, teljesen jó volt. 

Vasárnap délelőtt lustálkodtam, dél körül elugrottunk az Aldiba, hogy ebédnek való nézzünk, utána
kicsit leheveredtünk és néztük párommal az Agymenőket. Egészen rákattantunk arra a sorozatra.

Fél négykor felöltöztem, kerékpárra pattantam és eltekertem az Aranyhegyi lakóparkba nagynénémhez. Utána vele köröztünk a városban, a Lővér körúton, leültünk fagyizni is egy jót.Ahhoz képest, hogy neki ez volt idén az első, nekem pedig a második biciklizés, meglepően jól bírtuk az emelkedőket. Arra jutottunk, hogy ha a jó idő engedi, jó volna többször eljárkálni  kerékpározni :) Jó ötletnek tűnik :)

Igazából egyelőre ennyit szerettem volna írni. Még nagyon nincs mit :) Talán majd a nap folyamán ;)

Puszi

Joyo ^^     








2016. április 15., péntek

Tisztítókúra ötödik nap, előző napi stressz bombával

Sziasztok!

Ez már az ötödik napja a tisztítókúrának. Tegnap egyszerűen nem volt energiám sem hangulatom írni. Csak voltam. Igen, igen a csak folyadék fogyasztásának kellemetlen, számomra brutális hatása. Beszélnem kellett Timivel, hogy találjunk ki valamit, mert nagyon szenvedtem. Arra jutottunk, hogy halasszuk magát a léböjtöt, és próbálkozzam a gyümölcs-zöldség alapú szervezet tisztítással. Azt írta erre sosem lehet igazán felkészülni. Ez elszántság kérdése, de ha nem bírom, nyugodtan lazítsak. Na persze ne zabáljam tele magam mindjárt hússal, mert sokkot kaphatok. 

 Próbálom megbeszélni magammal, hogy koránt sem adtam fel a dolgot. Lényegében lassítottam. Túlzottan is stresszes időszak van a hátam mögött és még egy még előttem. Értem itt a ballagás - anyák napja nagy rohamot, amihez nagyon kellene az energia. Ma reggel mikor bejelentettem, hogy csúsztatom a léböjtöt Május elejére, végre mindenki kimondta a véleményét. És ugyan az volt apámnak és férjemnek is a következtetés... marhaság, hogy pont akkor nem eszem, amikor a legnagyobb hajtás jön. És tudjátok mit? Igazuk van? 
Eszem ágában sincs visszatérni a nagy zabálásokhoz és nem mondok le a mozgásról sem most, hogy végre elkaptam a ritmust. A kellő lendület megvan, hogy építgessen az új életformámat. Meglátjuk milyen áldásos hatásai lesznek. 

Nagyon örülnék, ha dobna az önbizalmamon. Már csak azért is, mert rá kellett jönnöm, hogy a pánikrohamok, a menekülési vágy és az önbizalomhiány rohadtul nem szűnt még meg. Ráadásul az Élet pedig folyamatosan elém pakolja, hogy mivel kell még foglalkoznom. Néhányat tudok. Kapásból fel tudom sorolni. Tegnap azonban olyan dolgot villantott meg előttem, amiről azt gondoltam, hogy már réges-régen túl vagyok rajta. Ki gondolta volna? Bár az igaza megvallva, valahol ott volt a tegnapi nap paklijában. Amilyen szarul éreztem magam, ahogy kóvályogtam, ahogy szenvedtem a migréntől és a végtagfájdalmaktól... és amennyire fájt a szőrtelenítés... nos... a hab a tortára a Lidl parkolóban került fel. Hozzá teszem, valóban hosszú idő telt el. Bekanyarodtam, hogy vacsorának való vásároljak a páromnak. Sejtettem, hogy tele lesz a parkoló, így nem akadtam ki, hogy keresgélnem kell. Odább sok hely akadt volna még, én mégis a fejembe vettem, hogy két kocsi közé simán beférek, így kicsit manőverezve, de megcsináltam. Leállítottam az autónkat, s már éppen húztam volna ki a kulcsot az indítóból, mikor hála az égnek felnéztem. Az autó szokványos volt, több is gurul Sopron utcáin. De húginak köszönhetően a rendszámtábláján lévő felirat már annál ismerősebb volt. Megdermedtem. Másodpercek alatt ezernyi gondolat cikázott végig a fejemben. Miért pont itt? Miért pont ma? Miért pont velem? Miért pont akkor, amikor eleve szarul vagyok? Amikor nem vagyok jó formában? (Itt most hiú leszek...) Miért pont akkor, amikor zsíros a hajam és nincs rajtam smink, ráadásul mondhatni munkás ruhában vagyok? Na igen, éppen, pontosan ezért. Tudom, hogy nyilvánvalóan, ha meg is látnak, ők mindezt leszarják. De az én önérzetemről van szó jelenleg, nem másról. És itt van rögtön, hogy Joyonak miben kell még fejlődnie. Továbbra is ugyan azokat emelhetem ki, mint eddig. Egészséges önbizalom és önértékelés. Csupán attól ijedek meg, hogy még ennyi idő távlatából is, még úgy is, hogy nem foglalkozom a hogylétükkel és jó ideje nem is láttam őket, egyetlen alkalommal is bekapcsol a pánik és a menekülés. Mintha én ártottam volna nekik és félnék a szemeik elé kerülni. Vagy nem is tudom...
  Minden esetre igyekeztem érett felnőtt módjára viselkedni, s nem pedig engedni első gondolatomnak, hogy ráadjam a gyújtást és elhajtsak a másik Lidl-be, ami a város másik felén van, mintsem valahogy kezelni a helyzetet. Hátrafelé lesegettem, hogy tudjam merre lehetnek. Gondolkodtam, hogy összeszedem magam és bemegyek vásárolni, hátha elkerüljük egymást. És rengeteg lehetőséget lefuttattam az agyamban arra az eshetőségre, ha mégis összefutnánk. 
 Végül hiába próbálkoztam, a tagjaim nem engedelmeskedtek. Egyszerűen nem bírtam megmozdulni. Ismét hátra néztem. Láttam, hogy közelednek. A szívem a torkomba ugrott. Most mit csináljak? Most mit csináljak? Most mit csináljak? Más nem is dobolt az agyamban. Végül megpróbáltam felhívni Zsoltit. S bár nem vette fel, egészen addig hagytam kicsengeni, míg ki nem sípolt. Addigra azonban már beültek a szemben lévő autóba. Ekkor vettem a bátorságot, hogy végre kiszálljak a volántól, s minden felé nézve, csupán arra nem, mert ezt tartottam a legbiztonságosabb megoldásnak, elindultam a bolt irányába. Lábaim még mindig remegtek, térdeim kocsonyásak voltak, de mindig csak a következő lépésre koncentrálva eljutottam a bejáratig. Amint biztonságban éreztem magam, az adrenalin szétáradt a testemben. Szinte vacogtak a fogaim. Figyelem elterelésként, s idegeim megnyugtatása céljából a lasagna levadászására koncentráltam. 

Utána már nem járattam azon az agyamat, hogy mi lett volna esetleg másképp, ha mégis kiszállok. Legalább ebben már fejlődtem.   

Remélem a többiben is fogok. Mert életem végéig nem bújhatok el előlük...

Puszi

Joyo ^^          

Mai étkezéseim képekben, mert ezzel még adós vagyok :)

Alma turmix :)



Pirított tökmagos kenyér avokádó szeletekkel :)

2016. április 13., szerda

Böjt: Harmadik felkészítő nap

Sziasztok!

Íme, ez a harmadik nap, és még mindig kitartok. Igaz, ez az utolsó nap, amikor szilárd ételt veszek magamhoz kilenc nap léböjt előtt. Persze, hogy bírom még. Reggel ugyan még mindig kávéztam. Lustaságom és feledékenységem egyik eredménye. Elfelejtettem haza vinni a zöld teát. Ma bekészítettem a kosaramba, így kizárt, hogy megint itt maradjon. Megvásároltam már a turmixnak valót
is. Cékla, répa és uborka lesz a holnapi kezdő menü gyömbérrel turbózva, hogy kicsit átmelegítsen. 

Reménykedem benne, hogy az életmódvezető barátnőm engedélyezi az útifűmaghéj használatát, mert könnyíti az ürítést és összegyűjti a méreganyagokat az emésztőrendszerből. 

Ma reggel két banánt és két narancsot ettem. 100 chilin már túl vagyok, és még százat szeretnék lehúzni este öt óráig, mielőtt indulnánk Ausztriába. Ebédre mexikói tálat készítettem, sok babbal, mert nagyon szeretem, és tudom, hogy segíti a bélrendszer takarítását. Most ugyan mintha kicsit felfúvódtam volna, lehet, hogy a babtól. Minden esetre a mai napon már négyszer látogattam meg a mellékhelyiséget. És még mindig nem érzem magam teljesen megkönnyebbültnek. Ilyenkor ugyan
megfordul a fejemben, hogy vajon mennyi salakanyag bújhat még meg odabent? Elviekben az ember azt hiszi, hogy a szokott rutin alatt megszabadul a nagy részétől. Ilyenkor pedig kiderül, hogy cseppet sem. Az alatt a durván kilenc nap alatt, amikor folyadékot és folyadék alapú tápanyagokat veszek magamhoz, 100%, hogy kipucolódom. Ezért is szeretném kikérni Timi véleményét az útifűmaghéjról. 

Megfigyelésem a gyors emésztésen kívül, hogy fittebben ébredtem, mint korábban. Ráadásul az arcbőröm is szebb. Kevesebb rajta a kiütésszerű dudor. És a bőröm is kevésbé viszket és száraz. Megnőtt a folyadékfogyasztásom, és sokkal több vitamint viszek be a gyümölcs és saláták miatt. Az edzés már mutat némi eredményt a sziluettemen is :) Ennek nagyon örülök.

Lelkiekben egyelőre nem tudok mit mondani. Pillanatnyilag jól vagyok. Mint megszokhattátok, nálam ez nem, hogy napi szinten, de óránként is változhat, anélkül, hogy bármi lényeges is történne velem. Véleményem szerint a méregtelenítés és a böjt nem csupán abban fog segíteni, hogy feljöjjenek régen
elnyomott emlékek vagy blokkok. Erre már az is elég, hogy kijelentettem, gyógyulni akarok! Ebben támogat az élet. Találkozom olyan helyzetekkel és személyekkel, amik vagy akik megmozdítanak bennem rossz emlékeket, beidegződéseket, traumatikus dolgokat. Azzal dolgom van és a magam tempójában gyógyítom a lelkemet és a bennem lévő gyermeket. Ideje felnőnie. Felelősséget kell vállalnom saját magamért. Átnevelnem magam, és akarattal kilépni a rossz körökből és programokból, hogy más legyek, mint a családtagjaim. Hogy jobbá váljak. Ezzel nem azt mondom, hogy ők rosszak volnának. Egyszerűen akkor, ott, az akkori tapasztalataikkal és lelki érettségükkel mindegyikük arra volt képes, amit tett, vagy ahogyan viselkedett. Tegnap ACA-án felállítottuk a családfánkat és különböző pontok szerint azonosítottuk őket. Vajon kinek az életútját
folytattuk volna, ha nem találkozunk a programmal. Azt hiszem anyámét folytattam volna tovább. S bár ő is erősen dolgozik saját magán, és az apám is, hogy életünk és jövőnk sokkal jobb legyen, azért sokat kell foglalkoznom magammal, hogy más legyek, mint amilyen a múltban voltam. Rengeteg olyan tulajdonságom van, melyeket igyekszem felülírni, átprogramozni magam. A program és a kúra során még ennél is több bukkan felszínre. Például magamtól nem jöttem volna rá, hogy az étel ennyire
központi szerepet kap az életemben. Mit, mikor, mivel, hogyan eszem. Milyen új receptet próbáljak ki. Régen funkció volt. És nem olyan régen, talán mióta saját háztartást vezetek, már művészetté vált. Mit próbáljak ki. Mit mivel kombináljak? Egészséges, pikáns, finom? Hétvégén mi kerüljön az asztalra?

A kúra befejezése után szándékomban áll új alapokra helyezni kettőnk táplálkozását. Szeretném finom, de egészséges ételeket készíteni és a férjem elé rakni. Nyilván szokatlan lesz a számára egy darabig. Nehezen szokott hozzá a zabliszthez és a tönkölyliszthez is. Valószínűleg így lesz a barna rizzsel is. De megéri kockáztatni. A turmixokból neki is adni szeretnék, hogy kellő vitaminhoz jusson. A megerőltető fizikai munka mindent kivesz a szervezetéből. Ezen igyekszem változtatni Májustól. 

Addig is, a kúra alatt igyekszem időt szakítani a békés elmélkedésre, hogy megismerjem saját magamat. Az elmaradt meditációkat vissza szeretném ültetni a mindennapjaimba :)    
        Timi azt mondta, az nagyon fontos. Főként, ha böjtölök. És ne terheljem túl magam. Addig az edzést is vissza fogom. Sétálok vagy kerékpározok, hogy azért a méreganyagok távozni tudjanak a felpörgött anyagcsere jóvoltából.

És íme a harmadik nap képekben :)

Puszi 

Joyo ^^

2016. április 12., kedd

Böjt: második felkészítő nap

Sziasztok!

Íme a második nap. Bár tegnap este megint csak bűnöztem egy kicsit. Hosszú idő után végre együtt voltunk Férjemmel, és annyira felbuzdultam a kiadós kalória égetés után, hogy a neki szánt hat tojásos kolbászos rántottához hozzá csaptam még három plusz tojást, amit kifli nélkül be is lapátoltam. Bár éhes maradtam még utána is, megálltam, hogy ne rohamozzam meg a hűtőszekrényt és zabáljam magam rosszullétig. Nem vagyok álszent. Bevallom ha elbotlottam, mert így az én lelkiismeretem is sokkal tisztább. 
Ma reggel összedobtam egy gusztusos gyümölcs tálat. Szerintem a banán egyenlőre biztosítja a kellő kalória bevitelt ami a naphoz szükséges. Ebédre sült kukoricát hoztam, vacsorára pedig vegyes kis százötven grammos salátát vásároltam. Iszom mellé a citromos vizet és a zöld teát, természetesen cukor nélkül. 
Ma már túl vagyok az első edzés körön. És elbeszélgetve az egyik ismerősömmel, arra kellett rájönnöm, hogy a legtöbb ember lustának tart. Oké, nem így szó szerint kimondva. De a lényege ez volt. Ráadásul többen kételkednek abban, hogy képes vagyok végig vinni ezt a két és fél hetes kúrát. Nyilván az olvasók között is akad szkeptikus, de talán ez még több lendületet ad ahhoz, hogy előjöjjön belőlem a csak azért is énem. A kültéri edzésen elmélkedtem. Még mindig rá kell vennem magam valamelyik reggel, hogy felautózzak a KRESZ parkhoz, hogy a kültéri kondiszereket kipróbáljam. Nyilván szép volna onnét a napfelkelte is :) Valamit muszáj. Nem lehet csak a Leg Magic-re és az OTO chili-re alapoznom. A karjaimat is mozgatnom kell. Meglátjuk, a vak is azt mondta!

Alapból adós maradtam a számszerű kezdeti mérésekkel és a tegnapi napról a kollázzsal.
Múlt hétről ez a kezdő állapot. Három nap chili használattal a hátam mögött. Ugyan még nem látványos, de a teljesítményemen érzem, hogy egyre aktívabb és kitartóbb vagyok. Pláne magamhoz képest. Beszéltem a nőgyógyászommal a biztonság kedvéért, és mosolyogva megnyugtatott, hogy most már nyugodtan terhelhetem a hasizmaimat. A vágások nyilvánvalóan teljesen rendbe jöttek már. Így hát másnap rá is pattantam a hasizom gépre. Igyekszem felépíteni a fokozatos terhelésemet. Ezen a héten még napi 3x50-et húzok rajta. De utána megpróbálom 4x50-re emelni a teljesítményt. Egyértelmű, hogy a ballagás-anyák napja négy napja mindenképpen ki fog esni ami az edzést illeti. De semmi gond. A cél továbbra is a szemem előtt lebeg. Mégpedig egy három évvel ezelőtti állapotom, amikor nagyon, de nagyon tetszettem magamnak. És hiába mondják azt, hogy a férfiak azt szeretik, ha van mit fogni a nőn. Ha én nem érzem jól magam a saját bőrömben, akkor a férjemnek sem fogok, mert savanyú, keserű és elégedetlen leszek. Hát mégis ki az a barom, aki még így is kívánatosnak tart egy nőt, aki egyfolytában azon kesereg, hogy hogyan néz ki? Azok a férfiak és nők mondják a fent említett mondatot, akik elfogadták a testüket, úgy, ahogy van és még így is szeretik önmagukat, ergó a párjuk kívánatosnak tartja, mert elégedett és boldog, s mindez atomerőmű módjára sugárzik is belőlük. Én azonban nem ez a fajta vagyok. Nem, egyszerűen nem. Én azok táborába tartozom, aki gyerekként és tizenévesként aktív sportos életet élt és rendszerint a rossz megerősítések miatt testképzavaros lettem. Most mondhatnánk és győzködhetnétek, hogy fogadjam el magam, barátkozzam meg az alakommal, mert minden nő szép a maga módján. Erre is van egy felismerésem. Mivel csupán magamból tudok kiindulni, példaképpen vegyünk engem. Nekem például, alkatomból kifolyólag nem áll jól a gömbölydedség, ha felszalad néhány plusz kiló. Széles vállaim vannak, kicsi melleim és széles csípőm. Főként csípőre hízom, így a kis melleim miatt optikailag még dundibbnak tűnök. Sosem voltam nádszál kisasszony, de a szálkásítás
mindig olyan eredményt hozott, amitől jól éreztem magam a bőrömben. Lapos has, izmos combok, valahol ellensúlyozták a "deszkaságom". Akkor tudom elfogadni magam és a külsőm, még ha nem is
vagyok szupermodell vagy álomnő, ha teszek magamért és edzek. Nálam az edzés az a meggyőző erő, ami afelé terel, hogy szép vagyok. Ha már látom az izmaim körvonalát, elégedetté válok és a teljesítményem is megnövekszik, hogy lássam mire vagyok még képes. Vajon meddig tudok elmenni. Milyen gyorsan alakulnak ki a kockák a hasamon? Vagy magassarkúban mennyire fognak látszódni a combizmaim? Talán az is a háttérben van, hogy sosem neveltek kimondottan nőies nőnek. Így a sportosság, a szálkás izmok egyenlők nekem a női szépséggel és karcsúsággal. Mert az én testi adottságaimmal ez az ami elérhető. Azt hiszem ezzel sikerült még magamnak is megmagyaráznom a dolgokat. Igen. Ez nagyon sok mindent megmagyaráz. Innen is látszik, hogy az önismereti utam egy részét már bejártam. Koplalhatnék is, de akkor nagyon hülyén néznék ki. Pont az ellenkezőjét érném el a dologgal, mint amit szeretnék. Voltam én már 64 kiló, bár nem egészen önszántamból. Úgy néztem ki, mint akit lazán ketté lehet törni. Számomra valahol a 66-67 kg az ideális súly. 

És ezt is tűztem ki célul.

2016. 04. 11. Kezdő mérések a kúra elején:

Súly: 70,6 kg
Mell: 93 cm
Derék: 72,5 cm
Csípő: 94 cm
Fenék: 101,5 cm
Combok: b 62 cm j 62 cm    

   Tegnapi napom képekben :)
Igyekszem tartani magam. Tudom, hogy egyelőre azért könnyebb, mert szilárd táplálékot még veszek magamhoz. Csütörtöktől kicsit nehezítettebb a pálya, mert kezdődik a turmix időszak. Három napig turmixokkal váltom ki a főétkezéseket, és botlás már nem fér bele. Holnap még írok, hogy miként alakult a mai nap ;)

Motivációs képnek pedig íme az elérendő cél ;)



Puszi

Joyo ^^ 

2016. április 11., hétfő

Böjt: első felkészítő nap

Sziasztok!

  Elkezdődött a tizenhét napos tisztítókúrám. Kellőképpen nagy elhatározás kell hozzá, ezt már most érzem. De az édesanyámmal folytatott beszélgetésem még inkább megerősített abban, hogy meg tudom és meg is kell csinálnom. Ezzel önmagam előtt bizonyítok, hogy kellő akaraterővel végig tudok valamit csinálni. Ugyan úgy, mint ő magam. Egyenlőre az első nehézséget nem a szédülés vagy a fejfájás, esetleg a rossz közérzet okozza. Sokkal inkább a zabálhatnék. Át kell fordítanom a gondolkodásomat. És erre is kitűnő alkalmat ad a kúra. Nem azért élek, hogy egyek, hanem azért eszem, hogy éljek! A kúra után ezt kellene az egyik mottómmá tennem. Az sem lesz éppen könnyű dolog, hogy esténként és hétvégente a kúra alatt is főzni fogok a férjemnek, mert éhesen és fáradtan jön haza. Nem tehetem meg vele, hogy rá hagyok mindent, csak, hogy ne essem kísértésbe. Annyit kértem tőle, hogy esténként támogasson, nehogy mégiscsak bezabáljak és még nagyobb kárt tegyek magamban! 
  Valóban, itt egyetlen dolgot kell átvariálni, mégpedig azt, hogy a kúra ideje alatt ne járjon az eszem egyfolytában az ételeken. Azzal csak kínzom magam. Nem arra kell gondolnom, hogy most nem lehet, nem szabad, tilos. Inkább arra, hogy ezzel a döntésemmel megtámogatom a szervezetemet a megújulásban és gyógyulásban.
 Tudom, hogy fittebb, egészségesebb leszek és sokkal több lesz az energiám, ami  a közelgő ballagás és anyák napja miatt viszont elengedhetetlen. 


  Reggelire ugyan még kávét ittam rizstejjel és egy kevés barna cukorral. Ezt töredelmesen beismerem. Azonban este már viszem magammal haza az egyik doboz zöld teámat, hogy azzal váltsam ki a reggeli italt. A boltban felszeleteltem három zöld almát és négy kivit ketté vágtam. Alaposan belaktam belőle. Azonban az agyamban lévő rossz kondíció miatt már azon járt az eszem fél óra múltán, hogy miként hághatnám át a szabályokat. Vajon valóban szükségem van nekem erre? Nem menne másként? És minduntalan átbeszélem magammal, hogy azért, hogy megtisztuljak, és a régi rossz, ártalmas szokásaimat leromboljam, erre bizony szükség van. Olyan, mintha újra telepíteném a rendszert. Új programokat kapok, új szokásokat veszek fel. 
  Ebédre tonhalas vegyes salátát ettem egy nagy gerezd szeletelt fokhagymával és egy bögre epres zöld teával. Bár ez két órája volt, ismét éhesnek érzem magam. Egy-két nap múlva összeszűkül a gyomrom, és nem fogom már annyira kívánni az ételt. Most még érzem az elmúlt életforma egyik mellékhatását. 

  Uzsonnára megeszem a másik zacskó salátámat a másik tonhalkonzervvel. Holnap már elhagyom a tonhalat, mert az nyilván nem támogatja a tisztító kúrát. Vacsorára pedig sült zöldséget készítek, és megpárolom a holnapi ebédnek valót :) Cékla, cukkini és sárga répa. 

Napközben a Leg Magic-en 200-300 húzást végzek, a chilin pedig 150 gyakorlatot, az egészet hármas bontásban. Így nem terhelem le magam egyszerre. Nagyon jó érzés, mert már látszódik valamennyi eredmény a hasamon :) És ez motivál. Egyre jobban és jobban.

Az Instagramon pedig csináltam egy oldalt, ahová feltöltöm a kúrával és a bloggal kapcsolatos képeket. Ha gondoljátok nézzétek meg :)   #talpignoblog

Puszi

Joyo ^^       

2016. április 8., péntek

Böjtbe kezdek

Sziasztok!

Tudom, hogy megint sokáig hallgattam. Elég sok minden van mostanság rajtam. Tíz óra munka a boltban, és ez alatt nem az ücsörgést és lesegetést értem. Bőven van minden nap mit csinálni a boltban. Virág rendezés, vízcserék, öntözés, takarítás, a megrendelések, a betérő vásárlók kiszolgálása, áru rendelés... Estére alaposan elfáradok a talpalásban. Utána bevásárlás és vacsora rittyentés. Nem beszélve néhány munka utáni programról, mint plazma, vagy ACA, de valamikor a barátságokat is ápolni kell. És ha belegondolok, még nincs is gyerekem. 
  Mostanában kellett rájönnöm, hogy mekkorát tévedtem, amikor azt írtam, hogy minden nőnek kell, hogy legyen ideje törődni magával. De mikor? Tudom, hogy főként habitus kérdése. Ikrek énem két személyisége viaskodik bennem minden egyes áldott nap. Az egyik felem elkényelmesedett, ellustult, csak dolgozna és enne. A másik részem kívánja az odafigyelést, a szervezettebb életmódot, a mozgást. Eddig sajnálatos módon az előbbi győzedelmeskedett. Ma rettegve ráálltam a mérlegre és szembesültem a tényekkel. 71,2 kg vagyok. És rohadtul zavar. Tudom, hogy nagyon sok minden közrejátszott mostanában, hogy ez a gyarapodás, a csípőmön remegő úszógumi megszülessen. Mostanában másként élem meg a stresszt. Régebben nem bírtam enni ilyenkor. Most állandóan csak zabálnék. Nem nem ám "tökmindegy" alapon. Jó szaftos, zsíros dolgokat. Talán a kikezdett idegrendszerem szükségeli a zsírt. Védelmet keres. Igen, tudom, hogy én parancsolok a saját szervezetemnek. De mi van, ha a szakszervezet sztrájkot hirdet és fellázad ellenem?  Mi van, ha nem úgy működik a rendszer, mint mondjuk három évvel ezelőtt? Látszik rajtam, hogy túl vagyok terhelve. Legalábbis saját magamat terhelem túl azzal az életfelfogással és életmóddal, melyet mostanában folytatok. Látszik a bőrömön, a szemeim alatt lévő táskákból, a kedvemből... egyre borúsabb vagyok. Pedig rengeteg jó dolog történik. Az önismereti utam újabb etapját teljesítettem azzal, hogy ráébredtem, meg bírom állni a helyemet a kis virágboltban, amíg édesanya gyógyul. Képes vagyok rá. Lassan a negyedik hónapot taposom. Igaz, hogy szinte minden egyes nap le kell győznöm saját magamat és a kialakuló pánikrohamokat, de összetehetem a két kezemet, mert megy. Sikeres a bolt, a vevők pedig elégedettek. 

Önismereti utam következő szakasza, hogy szembenézzek a felbukkanó rossz emlékekkel és az azokat kísérő érzésekkel. Olyanokkal, mint például pánik, szomorúság, magányosság, kétségbeesés, zavar. Lepésről-lépésre kell haladnom. Az ACA csoportban 14 pont van, amivel boldogulnunk kell. Én jelenleg az érzelmeim kimutatását és megélését tanulom. Mert nagyon sokszor olyan helyzetben találom magam, amikor például nem tudok kezelni egy spontán ölelést a barátaim részéről. Megmerevedek, szinte bepánikolok. Menekülni szeretnék és utána kétszer jobban bezárkózom magamba fallal és sáncárokkal. 
Úgy érzem a kilóim gyarapodásának ez is okozója. Sok-sok gondbatyut hordok magammal, melyeket ideje ledobálnom. Egyszerre ugyan nem megy. Csak fokozatosan. Üvöltve, bömbölve, kiabálva, zokogva. Bárcsak nevetve sikerülne, mert ezerszer erősebb a tisztító hatása, mint a többinek. Bár beismerem, egy kiadós sírás után minden szebb körülöttem és tisztábban látok, az idegeim pedig megnyugszanak. 
Szerdán jártam nőgyógyásznál kontroll miatt. Szerencsére mindent rendben talált. Egészséges vagyok és termékeny. 

  Önismeretem következő lépése egy 17 napos szépen felépített böjt. Minden formában szeretnék megtisztulni. Testileg, lelkileg, szellemileg. És tudom, hogy ez segíteni fog. A tanácsadóm azt mondta, hogy írjak ki magamból mindent, ami feljön. NE tartsam magamban, mert azzal csak ártani fogok magamnak. Ha már egyszer elindultam ne torpanjak meg és ne is szálljak ki belőle. Hétfőn kezdem, de már most készítem fel rá a szervezetemet. Gyümölcsöt reggelizem, ebédre és vacsorára zöldséget eszem. Reggelente még megtámogatom a szervezetemet útifűmaghéjjal. Így talán kevésbé fogom fizikálisan megszenvedni a dolgot. 

Lelki és szellemi megkönnyebbülést és tisztulást várok ettől a két héttől. Timi figyelmeztetett, hogy a böjt szent dolog. Csak fogyásra ne használjam. Nem, arra nem akarom. Érzem, hogy nehéz vagyok és szennyezett. Elakadtam a regénnyel is egy kicsit. Bár ebben közrejátszhat a szombati angol írásbeli vizsga is. Másra koncentrálok. 

Edzeni kezdtem újra. Szerda óta napi 150 OTO chili hashúzás, és napi 200 a Leg Magic-en. Otthon
semmi esélyem az edzésre és alternatív megoldásokat kerestem. Amíg nem kezdődik a ballagás-anyák napja szezon, addig a garázst használhatom mini edzőteremnek. Valamint a városunkban is létesítettek szabadtéri konditermet. Már csupán meg kellene találnom azt az időpontot, amikor nagyon kevesen vannak. Sajnos még mindig szégyenlős vagyok, és kellemetlenül érint, ha más is van ott rajtam kívül, amikor edzek. Azt hiszem ez még mindig az önbizalom hiányomra utal. Mivel lehet edzeni az önbizalmat? Mivel tudnám magam rávenni arra, hogy kibújjak a csigaházamból és ne szégyenlősködjek állandóan, akár ha ruhákról, akár valahol megjelenésről vagy edzésről van szó. Mindig elbújok a világ elől. Egyedül az esküvőnk napján nyíltam ki teljesen, és büszkén vonultam a városban a fotózás miatt, vagy akár a hivatalban vagy a templomban. Miért hiszem azt, hogy attól lesz több az önbizalmam, ha kigyúrom magam? Talán a média által belénk szuggerált ideálok miatt? Nagy a valószínűsége, hogy igen. Attól fogom jól érezni magam és csajosan öltözködni, ha kocka hasam lesz és a seggemmel diót lehetne törni! Most komolyan? Joyo, Joyo. Inkább mozogj azért, mert egészséges és hosszú boldog életet szeretnél élni. Azért, hogy hamar megtermékenyülj és kevésbé viseljen meg az állapotosság. És, hogy sokáig a gyermekeid mellett lehess! Ez mára itt az utolsó jó tanácsom magamnak!

A böjt alatt igyekszem állapotjelentést írni. Ha esetleg gondoljátok kövessetek az Instán is :)

Puszi

Joyo ^^